Tököl, a Csepel-sziget legrégebbi települése. Már a honfoglaló magyarok is használták nyári szálláshelyként, sőt egyes feltételezések szerint nekik is köszönheti nevét a település. Napjainkban Tökölön több mint 10 ezer lakos él, a település lakosságszáma azonban folyamatosan bővül. Köszönhetően kiváló infrastruktúrájának, valamint annak, hogy e pezsgő hangulatú város hagyományosan számos nemzetség otthonát jelenti.

Tököl település területét a kőkorszak óta folyamatosan lakják. Habár a rómaiak – a terület ártéri jellege miatt – nem létesítettek itt állandó települést, ám a honfoglaló magyarok kedvelt nyári szálláshelye volt e terület. Olyannyira, hogy egyes feltételezések szerint maga a város is Árpád-fejedelem lovászáról kapta a nevét. (Más történészek szerint a lovász neve Csepel volt, Tököl város neve pedig a tökéletes szóval állt rokonságban.)

Története során a település mindig is kiemelt helyzetben volt a környező falvakhoz képest. Elsőként IV. (Kun) László idején, aki 1280-ban húgának, Erzsébetnek, s rajta keresztül a Nyulak szigeti apácáknak adományozta a települést. Egyházi birtok lévén így Tököl az elkövetkezendő időkben adómentességet élvezett, amely az Árpád ház széthullása után is fennmaradt.

Feltehetően az adómentességének köszönhetően, a 15. századra a település jelentős központjává vált a korabeli kézműveseknek. Lakosságszáma a következő időkben egyre növekszik, így a 16. században mezővárosi rangot is kap, sőt kedvelt nyári szálláshelye lesz a királyi sarjak gyermekeinek.

Bár a török hódoltság alatt jelentősége hanyatlik, sőt a terület egy időre teljesen elnéptelenedik, azonban az ország újra egyesítése után ismét régi fényében ragyoghat. A területet, illetve az egész szigetet a 17. század végén Savoyai Jenő hercegnek adományozták. Német nevén, Prinz Eugen, kedvező feltételekkel, katolikus német telepeseket hívott ide, hogy újraépítsék és benépesítsék az egykor pezsgő mezővárost. Velük egyidejűleg érkeztek a katolikus rácok is, akik alapvető hatással voltak a közösség kulturális életére. Napjainkban is 1200 horvát (sokác, bunyevác), illetve 300 német család él e sokszínű és virágzó településen, amely 2001-től fogva városi ranggal is büszkélkedhet.

Kedvező helyzete ellenére, Tököl városának virágzása nem volt töretlen. A település életének egyik legsúlyosabb katasztrófája az 1876-os tököli árvíz volt, amikor is a jeges áradat a Csepel-sziget középső részét szinte teljesen elöntötte.

Az 1838-as nagy dunai árvizet követően, csak a kiegyezést követően tudtak megindulni a Duna szabályozási munkálatai. Kezdetben ezek azonban a főváros területére korlátozódtak. A Soroksári Duna-ág lezárásának következtében – amelytől a mérnökök a jégtorlaszok kialakulásának megelőzését várták – a vízszint közel 70 centimétert emelkedett, így az Ercsi városától nem messze fekvő Kácsás és Bezdán szigetnél úgynevezett jégdugó alakult ki. Ebből következően a vízállás – egész Budapest térségét fenyegetve – a korábbiakhoz képest is tovább emelkedett.

Amíg a fővárosnak sikerült megmenekülni a pusztító áradástól, mert az apadás megkezdődött, addig a Csepel-sziget nem kerülhette el a katasztrófát. Valószínűleg a Kácsás-sziget feletti jégdugónál ekkor szakadt át a tököli töltés, így menekülhetett meg Budapest. Ellenben Tökölön és környékén a víz 100 méteres magasságig mindent elborított, lakói – a történetírók tanulsága szerint – csónakokkal közlekedtek az egyutcás településen. A károk helyreállítása hosszú hónapokig tartott. Szerencsére ma már a Duna szabályozása következtében Tököl jóval kevésbé számít az árvíz által veszélyeztetett területnek. A katasztrófa következtében kialakult szigetcsépi szurdok torkolata azonban mai napig Magyarország legnagyobb árvízi emlékhelyét jelenti.

Vállalkozásunk minden ügyfele számára professzionális csatornatisztítási szolgáltatást nyújt Tökölön. Akik mellettünk döntenek, azok hatékony megoldást találhatnak a dugulással kapcsolatos problémáikra. Cégünk Tököl városa mellett a fővárosban, valamint több mint 40 a főváros környéki megyékben található településeken is végez csatornatisztítást.